Nine Inch Nails The Hungarian Fansite

nnnnnno... végül is visszajöttem (Londonba). Visszaköltöztem a régi albérletbe, és érkezésem utáni nap egy Anton Corbijn interjút kellett csinálnom az ismerősöm kérésére, az est.hu site-nak. Tök jól ment, Trentről is faggattam picit.

Másnap megint NIN Brixtonban. Az előző napi jól sikerült interjún felbátorodva megkérdeztem Ericet (aki egyből megismert, és köszönt), hogy nem tud-e segíteni összehozni egy rövid kis interjút Trenttel... Vittem is egy wan2 magazint hogy lássa kinyomtatva valahol a nevem :) Sajna nem tudott segíteni, mert későn szóltam, de megadott egy e-mail címet, amin keresztül elérem a sajtófelelőst. (a cím működik is, vissza is írt a csaj, hogy sajna későn szólok, majd talán next time valamikor.)

Ezen a napon is korán odamentem, láttam is megérkezni a csapatot, 2 autóval jöttek. Egyikben a csapat nagy része, a másikban meg Jerome, Trent csaja, meg másik 2 tone, meg Rob Sheridan. A sofőr sokáig ott ácsorgott a tömeg mellett, mert megvárta a beállást, mentek utána kajálni..., és mivel mi is közel álltunk hozzá elkezdtük faggatni.

Sikerült kiszedni belőle, hogy hol van a csapat hotelja, először nem akarta elmondani, de csak sikerült, mert kiderült, hogy macedon a pasi, és tudok horvátul pár szót, aminek nagyon megörült. És olyan zenekarokat említettem neki, amin nagyokat nevetett... LEPO BRENA... régi exjugoszláv "popdíva" stb.

Megint láttam a spiral-os emberkéket várakozni, és Paul, a kopasz biztonsági is ott volt.
Amikor kijöttek az emberek a beállásról, az egyik srác mesélte, hogy játszottak egy "új" [WITH_TEETH]-es dalt is..., és nagy nehezen kihúztuk belőle, hogy az Everyday Is Exactly The Same-et nyomták el..., amit a koncerten nem játszottak! A srác azt is mesélte, hogy volt Skóciában is, és ott a koncert után a gitár technikustól megkapta az összezúzott gitár maradványait (Aaron technikusától).

A sorban megint Jasonékkal ácsorogtunk... Jegyet egy csajtól szereztem 15 fontért, aki szintén mindegyik nap tök korán ott volt a sorban... A terrortámadások miatt még nagyobb volt a motozás, és pár rendőr is ott szobrozott az épület előtt... A koncertterembe nem lehetett bevinni táskát, tehát minden táskatulajdonosnak kötelező volt a ruhatár, és a legnagyobb gáz az az volt, hogy a ki**tt kamerám valamiért nem látja a memorystick-et, úgyhogy no photography :( .

De így is jó volt a koncert, legalább nem kellett babrálnom semmivel, és lehetett jól előremenni...
Közel is voltunk a színpadhoz eléggé... Piggy alatt nagy káosz volt a tömegbenyomulós résznél... és kibb*****tul örültem a sok Fragile-os dalnak! Even Deeper - No U Dont....és itt elvesztettem egy fogadást, mert haverom azt mondta, hogy szerinte a Terrible Lie lesz a nyitó dal, én meg [WITH_TEETH]-es dalra szavaztam, úgyhogy vesztettem egy csokit.

A koncert végén nagyon szerettem volna bejutni az after show partyra, mert csomó emberen láttam a matricákat... aztán megkérdeztem egy lányt, hogy honnan szerezte? Mint kiderült sorban állás közben adta neki az a kopasz tetovált biztonsági fickó... Pár perccel később meg is pillantottam, majd megkérdeztem, hogy nem tudna-e egyet adni. Azt mondta, ma már nem, de talán holnap igen...

Setlist:
Pinion, Terrible Lie, You Know What You Are, Sin, The Line Begins to Blur, March of the Pigs, Piggy, The Hand That Feeds, With Teeth, Closer,The Frail, The Wretched, The Collector, Reptile, The Big Come Down, No You Don't, Even Deeper, Suck, Gave Up, Hurt, Wish, Head Like A Hole.

2005. július 14.

Jason délben írt egy sms-t, hogy már ott van a sorban, és foglal nekem is helyet, úgyhogy nem siettem annyira jó fáradt is voltam egész nap. Négyre azért leértem... beálltam mellé, és kúúrvaközel állt a sor elejéhez... Tulajdonképp csak az a kőkemény mag volt előttünk, akik minden reggel 10-kor már ott voltak... (köztük saturnine is a ninhotlinetól, aki a képen a biztonsági csóka keze mögött baseball sapkában ül...) amikor megérkeztem, pont arra járt az említett securitys csóka, megkérdeztem hogy NAA??? akkor tud segíteni?

És hozott is nekem egy aftershow pass-t, tök jó fej volt. És amúgy minden biztonsági tök normál volt a rajongókkal, viccelődtek, segítőkészek voltak, - a tömeg mellett kolduló lepukkant junkie arcra rá is szólt a nagydarab néger fickó, hogy "stop begging, go and find a job!!!! " - Bent a színpad előtt is rendszeresen járt a vizes "kulacs", tehát a szigetes inkálszekuritis köcsögök tanulhatnának picit...

Jegyem ma sem volt, de két kedves észak-angliai lánynak volt kb. 3 fölös jegye, és az egyiket oda adták 15 fontért..., de a legeslegdurvább az az volt, amikor már a sorban álltam, és jött egy gyerek, hogy van 2 jegye és csak 10-et kér a kettőért!!!

Nem tudom mi lett a jegyek sorsa, de ha jól tudom ő se akarta a jegyüzérek kezébe adni, mint ahogy csomó jó fej "extrajegyes" is mindenképp rajongóknak akarta adni a fölös ticket-et... Megkérdeztem, hogy mennyit kér egy jegyüzér, és 35-öt mondott, ami nem is akkora átbaszás, mint ami annakidején az Astoriánál volt...

Na, elugrottam a boltba egy nagy üveg Guiness-ért, meg egy doboz jaffa cakes-ért, és amit Jasonnek hoztam - a milkacsoki az úúúgy szétolvadt a buszon, hogy kanállal kellett volna megenni, de az nem volt, de így is megkostólta. Mögöttünk... megint odajött paul, és mondta, hogy ma nem dolgozik este, úgyhogy nemsokára elmegy haza... És szépen elköszönt, és lehúzta a narancssárga pólóját, ami alatt egy NINE INCH NAILS CREW feliratú fekete póló volt. Büszkén mutogatta, páran kiáltottak, hogy heeeyydejóóó, aztán helóó, lelépett. Nagy köszi neki! Gondolom neki ez mindennapos, hogy így elvan az arcokkal, de nekem meg tök sokat jelentett, hogy segített pár dologban , és nem küldött el jó messzire!

Jasonnak is volt aftershow pass-a, mert már dél óta ott szobrozott. úgyhogy most már csak az volt a kérdés hogy beállunk-e az első sorba, vagy nem... Még sosem álltam a kordonnak préselődve... Meg ez azt is jelenti, hogy no wc, no sörözés, stb., de majmeglátjuk...
Kedves lányok álltak körülöttünk... Egy csaj mesélte hogy milyen fasza volt a párizsi koncert, és csak hárman voltak a meet n greet-en, és tök jól eldumáltak Trentékkel... Egy dán csajtól megtudtuk, hogy a "pig" az az ő nyelvén fasz-t jelent, úgyhogy mindig mosolyog azon, hogy "hey pig"...

Na aztán kapunyitás, mindenkinek fel kellett mutatnia a jegyét "get your tickets ready pleeeeaase... only one per person!" Megint motozás, "have a good time" thanx, aztán gyerünk... sietve megcéloztuk a kordont. A biztonságiak hangosan rászóltak a rohanó emberkékre, hogy "slow it down", de persze mindenki futott ugyanúgy tovább. éés megvan. tök jól beálltam a dobcuccal szembe... És el se eresztettem azt a szelet vasat kb. négy órán át... Balomon egy ázsiai csajszi, jobbomon Jason meg a haverja, mögöttem meg egy tök pici csajszi, akit picit sajnáltam is, hogy tőlem aztán nem sok mindent fog látni,... és egyre csak jöttek az emberek, és finoman nyomultak, de aki az első sorban állt az ott is maradt végig, kivéve egy csaj, aki rosszul lett, meg egy srác, aki kihúzatta magát a koncert vége fele... És ahogy körülnéztem, néha nagyon meglepődtem a sok csajon, hogy ilyen "bátrak", hogy idejönnek tök előre...

Elég izgi volt, mert ez az utolsó dátum az EU turnén, tehát jó darabig nem látjuk őket... kb. jövő év tavaszáig, ha minden igaz...
Néztük az órát, tudtuk hogy 8-kor jön Saul, úgyhogy még egy óránk van... addig elfogyott egy egész doboz Tracker csokis müzli szelet, amiből kapott még pár arc az első sorban. Nézegettünk hátra, meg ittuk a securitysek vizét :( ... és véégre negyedszerre is megjelent Saul, akinek a műsorát Trent is nézte a színpad széléről, de úgy állt, hogy a tömeg ne lássa, de néha fél pillanatokra kidugta a feje búbját és megnézte, hogy reagál a tömeg az aktuális hip-hop kedvencére... Aztán Aaron is megjelent a színpad másikoldalán, ő is megnézett 2-3 számot, tapsolt is, aztán eltűnt. Aztán, amikor vége lett egyre jobban nyomtak...

Jött a már ismerőssé vált átkötő zene, és kilenc után pár perccel megint Pinion... Előttem 3 méterre állt Aaron, aki hatalmas öleléseket kapott a gitár technikustól - gondolom bíztatás/babona, vagy tényleg hommer?-

Wish-sel kezdtek. Majd Sin, és a szám közben Trent iszonyú erővel elkezdte nyomni Aaront a biztonsági árok felé... Komolyan attól fostam rám esik, és fejbebasz a gitárral..., de láttam, hogy erősen áll a lábán, és Trent is abbahagyta a "viccelődést"... Megindultak az ásványvizesüvegek a színpadról minden irányba..., és megint egész koncert alatt fröcskölték egymást a hülyék.

Saul Williams közben csak éreztem, hogy állnak mögöttem, és picit hozzámérnek, és ez az érzés szépen lassan odáig fokozódott mondjuk a March Of The Pigs-ig, hogy a könyökömmel/alkarommal tiszta erőből nyomom a kordont, hogy picikét ellensúlyozzam a pár ezer ember színpadhoz közelebbjutási vágya által okozott enyhe nyomást..., de ennek is volt egy kis varázsa.... És a láb izmaimat pl. nem is kellett használnom. Az előttem munkálkodó biztonságiak meg néha takarták a "képet", amikor valakit a fejem fölül szedtek ki a tömegből, de érdekes módon egyszer se rúgtak arcon...

Volt, hogy igen atraktív, vékony, lengén öltözött lányokat sodortak előre a kezek...
A biztonsági csávó a (saját) szívéhez is kapott miután leszedte a csajt, és kb. háromszor érkezett fölölünk a leány... Meg, volt egy csaj akinek a fél arcát teljesen vér borította, és úgy vezették ki...
Meg repült egy XXXXL-es női alsónemű, amire volt valami írva, de nem jutott el a színpadig. A biztonsági berúgta a kordon aljához... Az ének technikus pasi végig ott térdelt az árokban, és minden számban szinte másik miksit/mikrofonállványt adott fel Trentnek...

Az elsősorban állásnak az is feledhetetlen része, amikor Trent jóól a szemedbe néz, és úgy énekel, vagy "szenved 2 sor között",.... Meg Jerome, aki úgyse lát mást a fényektől csak az első pár embert, és tökjóó amikor hülye, szigorú grimasszal az arcán rád nézve veri a témákat... És a Brixtonos koncertek alatt sokkal aktívabbnak tűnt, mint annakidején az Astoriában..., akkor olyan volt mintha unná vagy nem tudom, de most tényleg jól zúzta a dalokat...

Ezen a koncerten elnyomták végre az Every Day Is Exactly The Same-et, és a Head Like a Hole-t. Élőben mindíííííííííg úúúúúgy süt, hogy az félelmetes... Kész voltam a végére teljesen... Próbálok azon filózni, melyik volt a legjobb koncert azok közül, amit láttam... mindegyik másér volt kib***ttjóó,... az első este a beállás volt a legjobb, mert abszolút nem számítottam rá, hogy belecsöppenek egy 5 számos mini koncertbe, a többi napokon 3-4 számot nyomtak....

Utolsó nap azért csak sikerült elkapni egy dobverőt a koncert végén, amikor a dob technikus arc "takarított", és az egyik kidobótól megkaptam a setlist-et meg egy pengetőt... A törött dobverő végét meg a földön találtam...

Az aftershow party meg nem volt nagy szám. Ott volt Gary Numan, és hamar eltűnt Jerome-mal. Meg ahogy később olvastam, a Muse-ból is ott volt valaki... Ez az "aftershowparty" a nézőtér fölött volt, ahonnan tök jól lehetett látni, ahogy pakolnak a színpadról, és az jól nézett ki, hogy a színpad mögött pár méterre már a kocsik járnak, tehát Jerome háta mögött néhány méterre doubledecker buszok jártak a koncert alatt. Igaz, hogy kis utcáról van szó.

Na de azért sikerült megkérdezni Aaron-tól, hogy mikor jönnek megint Európába. Mondta, hogy kb. tavasszal. Alessandro meg olasz arcokkal dumált, de picit megzavartam, és vele is aláfirkantattam a setlist-et, és kértem, hogy jelöljék meg, melyik számokat szerették legjobban játszani a mai setlist-ből. Alessandro megdicsérte a Radiohead pólómat... és kész... eennyiiiii.........

A koncertbeszámolót és a képeket Gyuri engedélyével helyeztük el az oldalunkon! A teljes méretű képeket a galériában találod meg.