Nine Inch Nails The Hungarian Fansite

Setlist:

Wish
Sin
The Line Begins To Blur
March Of The Pigs
Something I Can Never Have
The Hand That Feeds
With Teeth
Terrible Lie
Burn
Closer
Home
Every Day is Exactly the Same
The Frail/The Wretched
Love Is Not Enough
Suck
Dead Souls
Getting Smaller
Gave Up
Hurt
Starfuckers, Inc.
Head Like A Hole

Az első Brixton-os koncert valószínű életem egyik legemlékezetesebb koncertélménye...eddig.

Jó korán odamentem meló után... fél három körül. Majd vártam a jó öreg "stage door"-nál, mint ahogy annak idején a Toolra is vártam. Hogy az idő jobban teljen a fekete alkoholos filcemmel Alice Cooper maszkot rajzoltam a nagy plakáton lévő fickónak... és kérdezgettem a roadokat, meg Rob Sherdian-t, hogy mikor jön a zenekar, mikor lesz a beállás... "Nem tudom" volt a legjellemzőbb válasz, de egy kedvesebb helyi feka fiatalember elárulta, hogy 4.30-ra van kiírva a beállás... akkor még volt egy órám.

Aztán jött egy biztonsági arc, akivel dumálni kezdtem. Mondta, hogy nem fog beengedni, mert látta a monitoron, hogy firkálom a falat... Mondom: "eeej, ez csak egy szar poszter", erre ő: "nem baj, ez privát tulajdon, én meg rongálom, vannak jó kameráink, amivel jól lehet zoomolni, és az arcom ott van a monitoron :)" - szép... Aztán ő hol megjelent, hol eltűnt.

Jött egy kis fehér autó, amiből a sofőr kikapott három nagy dobozt. Hozott a zenekarnak 3 vadiúj DEAN gitárt... Aztán megjelent egy szőke arc, akit megint kérdezgettem a beállásról, hogy mikor kezdődik... Kérdi: "miért kérdezed?" - "mert szeretném tudni, hogy itt van e már a csapat", "még nincs itt, de csak, ennyi vagy keresel is valakit?" - "Nem, csak ennyi... köszi"... "-oké"... (mivan? keresek is valakit? ezt mértkérdezte? -, ekkor még nem tudtam, hogy ő Eric, a turnémanager.)

Közben pár rajongó szintén ott szobrozott egy másik kapunál, és megjelent Matt is, akivel az Astoriás koncert előtt ismerkedtem meg... Aztán a többi gyerkőc is odajött a stédzs dórhoz. Dumáltunk kicsit. Kiderült, hogy páran közülük elmennek az összes szigetországi koncertre... Aztán megint feltűnt az alacsony, tetovált, kopasz biztonsági fószer, odaállt az egyik oldalsó ajtó elé, és azt mondta, hogy "aki a villanyoszlopnál közelebb jön, arra rámegyek!"

Szóval, perceken belül megérkezett a zenekar... kb. 5 másodperc alatt kiugrottak a turnébuszból, aztán ennyi... :(

Aztán odamentem a bejárathoz, ahol ugyanaz a szőke fószer álldogált, és piros karszalagokat adogatott néhány arcnak, akik fényképes igazolvánnyal igazolták magukat, hogy rajtavannak a kezében lévő listán...

Na kérem, mi folyik itt?? Aztán megtudtam, hogy van ez a spiral fanclub, akiknek a tagjai most szépen jól bemennek a beállásra!!!! Eeejjjj, hát én is akarok menni, hogy lehetne ezt elintézni???
Aztán a lábamra nézve így szólt: "nem ismered a tetoválás aranyszabályát? Zenekarnevet, és csajszi nevet soha!" :) De azért megdicsérte a kis ábrám... és mondta, hogy hááát ma nem tud segíteni ebben, de talán valamelyik másik nap, de nem ígér semmit... Na kész... ebből nem lesz semmi...

Aztán ott szobroztam, és hangosan kérdeztem, "héé emberek senkinek nincs egy fölös karszalagja?"... kacagtak páran..., de aztán egy sapkás, szemüveges srác elkért még egy karszalagot Erictől, és mondta, hogy szeretné másnak odaadni a felesége helyett, aki terhesség miatt távol van... - "OK, de kinek akarod adni?" Annak a srácnak - mutat rám... ááááááááá kész voltam teljesen. Nagy hálálkodás... KÖSZI James... Eric: "na tessék problem child" :)

Közben megjelent a tetovált kopasz biztonsági, látta, hogy épp nagyon örülök valaminek... és így szól, "vigyázz, figyelni foglak"... Aztán sorban állás az épület szélénél, majd mondta, hogy nem szabad fényképezni a beállás alatt. Meg aztán, ha végeznek és lejönnek a színpadról, akkor már lehet, meg nyugodtan írassuk alá amink van... Elhoztam magammal a wieseni kis fotóalbumomat arra az esetre, ha véletlenül összefutok Trentel, legyen mit aláfirkantani...

Na, aztán bementünk, kis labirintus... aztán máris bent voltunk a töküres Brixton Academyben. Néhány arc járkált fel alá, meg ott volt az a kreol csajszi is (TR csaja), meg a 15-20 rajongó... A zenekar tagjai már fent voltak a színpadon... próbálgatták a hangszereket, meg a fényeket is tesztelték, majd feljött Trent, int nekünk egyet, és mintha azt is monda volna hogy "Hi"... Aztán ezeket a számokat játszották: frail/wretched - love is not enough - with teeth - line begins to blur - wish.

A számok után pici taps, meg kis ujjongás a maroknyi emberektől, Trent meg komoly arccal bólintott hogy "thanx"... Visszafogott volt mindenki..., de a beállás végére láthatóan megizzadt Trent, Jerome, Aaron...

A With Teeth után volt valami rövid diskurálás a színpadon, hogy TR: "who's shit is this? is it mine or is it his? - Aaronra mutat. Valami zajforrást kerestek szerintem... "if its mine i'm gonna take off the headphones in this song"... - vagy valami ilyesmi...
Aztán az is feledhetetlen volt, hogy nemegyszer csíptem el Reznor tekintetét éneklés közben... meg Jerome-ét is... aztán vége volt a beállásnak. Trent beleszól a mikrofonba: -"Rob where are you?" -"I'm here"... - jött a válasz az oszlopok mögül... -'I can hear you but i cant see you"... - "Here Trent"... - "Ahm..i wanna tell you something later"... - aztán lejöttek...
Nagy mosoly volt az emberek arcán... Hihetetlen volt. Nem gondoltam volna reggel, hogy mi lesz velem meló után...

Aztán pár perccel később megjelentek az üres nézőtéren, váltottak pár szót mindenkivel. Igazából csak a tipik dolgok jöttek ki belőlem, mert tök hihetetlen szitu volt az egész beálláson ott lenni... Mondtam, milyen jó volt annakidején a wieseni koncert, és hogy akkor már mutattam a kis tetoválásomat, de tuti nem emlékszik rá, úgyhogy íme ismét.. "wooww, its very cool man, oh, and the signature :)" - volt a reakció. Meg mutattam egy képet, amin ő van meg én, és elmosolyodott, hogy "wow, who is this guy?" - mutat magára, aláírás, közös fotó, tessék magyarországon is játszani! erre ő: mosoly, kézfogás: "ok it was nice to meet you again" - azt el... Majd odalépett agy másik archoz, hogy "helló, mi újság?"...
Én meg odaslattyogtam Jerome-hoz és megdicsértem, hogy jól nyomja a With Teeth dalt. Aarontól megkérdeztem, hogy az a 3 Dean gitár az neki jött-e, és hogy ezeket jól össze fogja zúzni? Mondta, hogy neem ő nem Deant használ, ezek Trentnek jöttek, mert Németországban összetört pár gitár (amiről vannak képek a honlapon is), ... és valamelyik nap úgy kezdődött a Wish, hogy "this is the first day - of my guitar" :) ...

Alessandro-nak meg említettem, hogy láttam őket Aaronnal a tömegben császkálni, és mondta, hogy azért akartak körülnézni, mert nagyon tetszett neki a helyszín, és picit emlékeztette Olaszországra, és tetszett neki hogy olyan lepukkant, és európai jellegű... Fotózgatás, dedikálás, majd kis viccelődés a kopasz tetovált biztonságival... (Paul a neve) aztán eltűntek... Nekünk is ki kellett menni, de mondta Eric, hogy a karszalaggal be tudunk menni a sorban állok melletti ajtón, tehát nem kell végigállni a sort...

De én inkább visszaálltam Matt mellé a sorba, mert ő is eléggé elöl állt, és legalább vidámkodtunk picit, "cigi", sör, stb.Ekkor találtam meg a táskám mélyen egy darab "csokoládét", amit hetek óta cipeltem egy gyufás skatulyában amiről már teljesen megfeledkeztem...

És találkoztunk még két arccal, akik szintén ott álltak mellettünk az astoriás koncert előtt a sorban (Jasonék). Szóval, jó hangulatban voltunk a sorban...

Az angolok híresek a sorban állás művészetéről. Nem úgy volt mint Bécsben, hogy mindenki nyomul mindenhonnan, hanem szépen beállnak egymás mögé, igaz a biztonságiak néha terelik az embereket, hogy "teeessséék közelebb állni az előtted állóhoz", hogy az érkezőknek is legyen hely még az épület közelében... Aztán kapunyitás... Besétáltunk, sör... várakozás...


Aztán jött Saul Williams, akit hallottam már korábban hála a demonoidnak, az első szám sajna gáz volt mert, torz volt az "ének". Valami macera volt a mikrofonjával, amit le is cseréltek a szám után... Kellemes volt a kis prédikálása, a Black Stacey-t azóta is imádom... A közönség is vette a lapot, de nem annyira mint második nap. A torzonborz csávó meg egész fasza alapokat hozott Saul alá... meg ő üvöltötte Zack részét az Act III scene 2 dalban.... Jó volt, jó volt, de kár hogy nem most zúzott a QOTSA a NIN előtt... Átszerelés.. fél óra... fura zenék, melynek egy része benne volt a BBC-s dJ Reznor műsorban...majd jött a jól ismert intro, innentől pedig inkább csak képek...

A koncertbeszámolót és a képeket Gyuri engedélyével helyeztük el az oldalunkon! A teljes méretű képeket a galériában találod meg.