Nine Inch Nails The Hungarian Fansite

...az ötödik lett volna. De ha egy interjúra csak tíz perc van, elkerülhetetlen, hogy csak a kulcskérdésekre szorítkozzunk.
Oké, elmondom, mi történt. A The Downward Spiral '94-ben jött ki. Két és fél évig turnéztunk vele. Mivel nem álltak mögöttünk a rádiók meg az MTV, az egyetlen lehetőség arra, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, a turnézás volt, ezért turnéztunk, turnéztunk, turnéztunk és turnéztunk. Amikor befejeztük a turnét, az Antichrist Superstar című Marilyn Manson - album felvételein kezdtem dolgozni, ami viszont hosszabb ideig tartott, mint gondoltuk, 7-8 hónapig. Mire kész lett egyáltalán nem voltam olyan állapotban, hogy megírjak egy lemezt. Depressziós voltam és drogfüggő, nem volt kedvem semmihez. Csináltam néhány filmzenét, pazaroltam az időt, aztán egyszer csak hozzákezdtem a The Fragile -hoz, ami két évig tartott. Ha összeadod, kijön az öt év. Nem az volt, hogy kiadtam a The Downward Spiral-t, aztán elhúztam a  picsába, és eldöntöttem, hogy öt év múlva csinálok csak új lemezt. Mindig történt valami, de a megfelelő mentális térbe kellett kerülnöm ahhoz, hogy elkezdjem az új albumot. Amikor viszont végre elkezdtük, olyan sok ötlet jött elő belőlem, hogy két teljes évet dolgoztunk rajta. Hogy bölcs döntés volt-e ez a karrierem szempontjából? Valószínűleg nem. De én nem igazán a karrier miatt vagyok ebben a dologban, sokkal inkább művészetet akarok csinálni, olyan zenét, ami számít. Ha a lemezeladás érdekelne, nem dupla albummal jöttem volna ki. De én nem akarok ilyen megfontolásokkal törődni, nem akarok efféle előadó lenni.


Mi jelentette a fő inspirációt ehhez az albumhoz?
A célkitűzésem az volt, hogy ne agyaljam túl a dolgokat úgy, mint a The Downward Spiral esetében tettem. Amikor elkezdtem, nem tudtam még, hogy miről fog szólni. Csak annyit tudtam, azon a ponton vagyok, hogy megjavítsam az életem, újra összerakjam a darabjaiból, ne pedig szétszedjem, mint az előző album idején tettem. Mikor végre ott ültünk a stúdióban, és elkezdtünk zenét csinálni, sorban jöttek elő különböző motívumok, amiket felvettünk számítógépre. A dolgok csak jöttek és jöttek megállás nélkül. Elkezdtünk katalogizálni őket. Volt egy nagy kupac: még nem voltak dalok, illetve némelyik már az volt, de főleg daltöredékek voltak, meg olyan filmzenék, amelyekhez nem készült még film. Félúton el kellett kezdenünk szerkesztői aggyal gondolkodni, hogy lemezzé formáljuk ezt a zenehalmot, és ezen a ponton rájöttem, hogy dupla album lesz. Tényleg arról szólt, hogy szabadjára engedtem a tudatalattimat, és ami kijött. Inkább az a szervezőelve, hogy magyarázatot találjak a dolgok, történések miértjére, megpróbáljam visszatenni a helyükre a darabokat, megjavítani valamit, ami eltört vagy lerobbant a fejemben, körülbelül ez jött ki belőle.


Változott a dalszerzői vagy felvételi módszered is?
Igen, drámai módon. A The Downward Spiral primitív technikával készült, négysávos audióra egy rakás szintetizátorral. Azóta összeraktunk egy stúdiót New Orleansban, ami annyira hi-tech, amennyire ezen a világon csak lehet. Charlie -nak van egy teljes stúdiója az emeleten, és nekem is van egy lenn. Mindent hard drive-ra vettünk, 96 sávunk volt, bármit rákapcsolhattunk, javítgathattunk, hívhattunk vendégzenészeket, jött is Mike Garson, Adrien Belew, Page Hamilton (az első Bowie billentyűse, a második a King Crimson gitárosa-énekese a harmadik pedig a Helmet egykori és Bowie aktuális gitárosa de az ő közreműködése a végén nem került fel a lemezre -dzs). Egy csomót játszottak rá azokra a dolgokra amiket befejeztünk, és azokra is, amiket még nem. Aztán ezeket a részeket különféle dalokba helyeztük, lelassíthattuk vagy visszafelé játszhattuk őket, bármit. Charlie és én hatékonyan dolgozunk külön-külön: felküldök neki valamit, baszakodik vele, aztán visszaküldi, így cseréltünk ötleteket.


Mi volt Bob Ezrin szerepe a felvételeknél? Miért választottad őt? A Fal vagy Lou Reed Berlinje miatt?
Eljutottunk arra a pontra, Charlie, Alan Moulder (társproducer) és én, amikor már nem tudtunk objektívek lenni mivel már két éve dolgoztunk az anyagon... Ki kellett volna válogatnunk és össze kellett volna raknunk a lemez sorrendjét és a meglévő negyven valahány zenedarabból, de nem tudtuk, mi lenne a legjobb megoldás. Elkezdtünk hát azon gondolkodni, kik jók ebben. Visszagondoltunk híres konceptalbumokra és producereire: Todd Rundgren neve jött elő például, vagy Brian Enóé, de Bob Erzin a listánk csúcsán volt, több szempontból is, főleg  A fal miatt. Nem tudtam semmit róla mint emberről, de megszereztem a számát, beszéltem vele telefonon, és minden szempontból olyan volt amilyet reméltem. Tettem neki egy ajánlatot: "Gyere ide New Orleansba egy hétre, lejátszok neked ötven számot, te meg válogasd nekem össze belőlük a lemezt, vagy legalább próbáld meg". Eljött, ült az anyag fölött egy darabig, aztán láttam, hogy kezd benne elmerülni. Számonként véleményezte a lemezt, valahogy úgy, ahogy egy professzor kijavítja a dolgozatodat. Nagyon intelligens ember, és egész sértetlenül úszta meg a hetvenes éveket. Az első sorrend javaslat, amivel előállt, borzalmas volt, a második is, a harmadik meg a miénknél is rosszabb volt. Ekkor már csak azt vártam, hogy menjen végre haza, mivel már az járt a fejemben, hogy még további három hónapot kell eltöltenem dalszerzéssel  mert ez a lemez szar. Ezrin az utolsó napra "sütött" nekem két cd-t, beültem egyedül meghallgatni, elindítottam, és mire az első Cd végére értem, könnybe lábadt a szemem. Nem érdekelt, mi maradt le, imádtam. Aztán jött a második cd, és akkor már tudtam: készen vagyunk. A többiek is meghallgatták egyenként. Próbáltam póker arcot vágni, hogy ne látszódjon, milyen hatással volt rám. Behívtam Ezrint és azt mondtam neki: "Megcsináltad" Mire ő: "Tudom." Megöleltük egymást, aztán már ment is a reptérre, el kellett érnie a gépét. Remek élmény volt, szívesen dolgoznék vele újra.

Mikor tavaly ősszel kijött az album, minden újság úgy vélte, hogy Starfuckers Inc. című szám Marilyn Mansont és Courtney Love-ot támadja. A dal mostanában készült klipjében azonban már Manson-nal együtt szerepelsz ő a rendezője is, és egy Courtney-ra emlékeztető nőt fürdettek meg a szennyvíztárolóban. Szóval mi is volt a dal háttere és hogyan alakult a kapcsolatod Marilyn Manson-nal az utóbbi két-három évben?
Az Antichrist Superstar után már bőven elegünk volt egymás társaságából. Manson befutott és seggfej lett. Én is seggfej voltam, adott volt tehát két seggfej, akik már nem kívánják egymás társaságát. Manson szemét lett, gecizni kezdett, írt egy könyvet, sok szart kitalált, rossz színben tüntetett fel, szóval nem akartam a közelébe kerülni. Egy ideig tartottuk is a távolságot, aztán - hogy rövidre fogjam a történteket - egyszer csak felhívott: "Unom már, hogy az emberek folyton azt kérdezgetik, hogy a Starfuckers rólam szól-e. Van egy ötletem, milyen videója lehetne. Nem csináljuk meg?" Ez jó katalizátornak bizonyult, kezdtünk megenyhülni egymás irányába, újra elkezdtünk beszélgetni és együtt lógni. Megcsináltuk a videót, és nagyon jól szórakoztunk közben, mert Courtney Love-ot olyan kövér mocskos kurva disznó picsának ábrázoltuk, amilyen valójában.


Előfordulhat, hogy még dolgoztok együtt Mansonnal?
Igen, csinálhatunk még valamit a jövőben, turnézhatunk együtt, vagy... nem is tudom. A múltat mindenestre lezártuk magunkban, és ez jó érzés.

Igaz, hogy te csinálod a zenét ahhoz a filmhez, ami a Harcosok klubja szerzőjének, Chuck Palahniuknak az új regényéből készül?
Chuck és én nagy rajongói voltunk egymásnak, és amikor Portlandben játszottunk találkoztam vele. Akkor mondta, hogy a Survivor (Túlélő) című regényét filmre viszik, én meg azt, hogy régóta szeretnék már filmzenét készíteni: nem filmzene lemezt összeállítani, mint eddig, hanem igazi aláfestő zenét írni. Chuck el volt ragadtatva az ötlettől, de még millió dolog közbejöhet, hogy ez ne valósuljon meg. Engem nagyon érdekelne a dolog, főleg, hogy a könyv is nagyon tetszett (a történet egy szekta kollektív öngyilkosságának egyetlen túlélőjéről szól aki tévéprédikátorként óriási népszerűségre tesz szert - dzs).

Ki rendezné?
Még nem tudja. A producer már megvan, de még semmi sem fix.

Van már elképzelésed, miféle zenéje lesz, ha te csinálod? Lesz valami köze a született gyilkosok esetében alkalmazott koncepciódhoz?
Nem hinném, hogy hasonló lenne. De még csak két hete volt, hogy először beszéltünk erről, tehát még nagyon kezdeti fázisban van a dolog.


Mit jelent, mit szimbolizál számodra a Nine Inch Nails név?
Hú, ez egy klasszikus! Ezt a kérdést már régóta tették fel nekem. Hé, Charlie neked mit jelent? (Charlie felnyög és visszapasszol: "Óh Jézusom! Az egyetlen válasz, amit adni tudnék, a név igazi története lenne, ami a lehető legunalmasabb. Nem tudnál inkább mégis te mondani helyette valami értelmesebbet?") Hát kitaláltam néhány verziót... Az igazság az egyszerűen csak leírtam egy csomó nevet. Tudod, amikor próbálsz nevet találni egy zenekarnak, eszedbe jut ez az: "hú, ez nagyon jól hangzik!" - gondolod, feljegyzed, aztán másnap, mikor újra megnézed, fintorogsz, hogy ez a leggázosabb név a világon. Ez a név viszont valahogy valahogy megmaradt: olyan volt, hogy még hetekkel később is tetszett. Később valaki azt mondta, hogy ilyen hosszúságú szögekkel szegezték Krisztust a keresztre...