Nine Inch Nails The Hungarian Fansite

Ha jól emlékszem, 4 körül indulhattunk el otthonról, és negyed 6-ra értünk aznap az Academy-hez, már tudtuk az utat, így azért sokkal könnyebb volt. Viszont ahogy odaértünk, észrevettük, hogy a Spiral-sorban alig állnak emberek - olyan 6-7 ember lehetett ott. Mint később kiderült, azért, mert aznap beengedték a klubtagokat egy teázós, szendvicsevős, sütizős Year Zero hallgatásra, ahol Aaron és Jeordie is megjelent a zenekarból, akik azzal viccelődtek, hogy ma a The Perfect Drug-ot is lenyomják. De mivel mi kb. 20 perccel 5 után értünk oda, így lemaradtunk a nagy eseményről - bár igazából nem tudom, hogy mikor is engedték be őket pontosan. Hát, ez van. Tessék ott lenni délután 3-ra...

Mindenesetre ezután a bejutás ugyanúgy zajlott, úgyhogy rátérek a koncertre: A Ladytronról is leírtam már szinte mindent, ők alapvetően ugyanazt nyújtották minden este, bár volt olyan, hogy jobban élveztem egyik koncertjüket, vagy egy-egy számot.

Pl. van egy bedurvulós, stroboszkópos rész az egyik szám végén, talán az volt az egyetlen, ami szinte mindig nagy ovációt váltott ki, egyébként szerintem minden számban van egy csomó plusz töltet, plusz íz élőben, az albumhoz képest, de erről már írtam.

Úgyhogy NIN:
A szokásos pakolgatás - Trentnek ezúttal kihozták a tamburinokat is - , Trent-bábu, füst nyomatás, hangolgatás után az intró most a Pinion volt, pedig most már felkészültem, hogy megint világosban fognak megjelenni, de most a hagyományos megoldást választották. Egyébként a 2. sorban álltunk ezen a koncerten (szintén Aaron oldalán), és sikeresen ott is maradtunk - úgyhogy végig tökéletesen láttunk mindent.

A Love Is Not Enough érdekes választás első számnak, nem az az energiabomba, de végül is nem bántam, legalább rá lehet hangolódni a koncertre. De utána olyanok jöttek, hogy Sin, Terrible Lie, és March of the Pigs, amik alatt bár nagyobb lett a nyomakodás, de mégsem sodort el a tömeg, és mivel hihetetlen közelről láttam a színpadot, ekkor kezdtem igazán élvezni, hogy amit eddig DVD-ken láttam, az most előttem zajlik élőben - szóval kezdtem azt érezni, amiért mentem, kezdtem magam igazi Nine Inch Nails koncerten érezni.

A Something I Can Never Have nem volt rám különösebb hatással, pedig egyesek szerint kivételes átéléssel adta elő Trent. Viszont a The Frail/The Wretched párost már nagyon vártam, a The Wretched szerintem az egyik legjobb koncertnóta, úgyhogy nagyon örültem, hogy végre élőben is hallottam.

De az igazi meglepetés csak ezután jött: a The Beginning Of The End a Year Zero-ról. Amikor elkezdődött, rögtön azon gondolkoztam, hogy játszották-e már ezt élőben, mert nem rémlett (mert azért először elég nehéz volt elhinni, hogy TÉNYLEG kaptunk egy debütálást), de egyébként a közönség sem nagyon reagált a dalra. Vagy lehet, hogy mindenki le volt döbbenve, hogy tényleg olyat hallunk, amit még soha senki? :DMindenesetre volt benne tamburin, ami már eleve egy plusz pont, meg amúgy is nagyon jól szól élőben, nekem pl. kifejezetten sokat adott hozzá az albumverzióhoz. A tamburin meg később valahova egészen be, bal oldalra repült, egy-két szerencsés kezébe.

A Closer alatt emlékezetes pillanat: Trent odament Aaronhoz, miközben az éppen gitározott, és félig átölelte, amit aztán másnap is ugyanúgy megcsinált, de azért tetszett a jelenet - mivel egész eddig hiányoltam a hasonló megmozdulásokat.

És ha még nem volt elég a különlegességekből (mármint a setlist szempontjából), itt volt a Deep, majd rögtön utána a No, You Don't: ezúton is üzenem azoknak, akik nem voltak megelégedve a mai setlisttel, hogy én elsősorban a ritkaságokért vettem jegyet mind a 4 koncertre, és kifejezetten örülök, hogy kaptam is belőlük. Pl. ezeket sem hittem, hogy hallani fogom, és mégis!!! Úgyhogy részemről köszönöm.

Egyébként emellett még az is nagy élmény volt, hogy hihetetlen jó volt elöl a hangulat, tényleg pont tökéletes volt a közönség - volt mozgolódás, de nem olyan durván, hogy ne lehessen talpon maradni, mindenki figyelt azért a másikra, és mégis együtt mozgott a tömeg. És ez az egész koncert alatt így maradt, szóval tényleg jó volt ilyen közönségnek a része lenni.

A Gave Up, a Help Me I Am In Hell, és az Eraser a szokásos módon zajlott, de ma talán minden kicsit jobban tetszett. Egyrészt, mert kiválóan láttam mindenkit (végre Josh-t és Alessandro-t is), meg szerintem mintha a zenekar is érezte volna, hogy másfajta ma a közönség - sokkal jobban együtt volt, mint a tegnapi. És ehhez még az is hozzátartozik, hogy bár sokkal melegebb volt, mint 7-én, vagyis mindenki, mi is a közönségben, meg a színpadon is mindenki izzadt rendesen, ez szerintem inkább még jobban fokozta a hangulatot, legalább lehetett vizeket fröcskölni, dobálni a közönségnek. :)

És a biztonságiak is teljesen normálisan viselkedtek, mindig adtak inni, ha kért valaki, a fényképezőket sem vették el (egyik nap sem), sőt, volt, hogy ők is pózoltak a koncert előtt egy-egy képhez (ill. készítettek képet a rajongókról, ha valaki megkérte őket). Kettő kedvencünk is volt közülük, egy kopasz, szakállas, aki rengeteget szórakozott a rajongókkal, a másik egy hosszú hajú/szakállas, aki meg végig bólogatta a koncertet, nyilván ő is NIN rajongó volt. :)

A La Mer előtt valami mást is játszott Trent, valami rövid intró lehet, egyébként meg Aaronnal játssza végig a dalt, aki ülve kíséri gitáron, és az egész alig van megvilágítva - érdekes, sőt szokatlan látvány a NIN-től, de főleg az volt furcsa az egészben, hogy Aaron mintha néha elrontotta volna a dalt, vagy nem tudom, de úgy vettem észre, mintha Trent is rosszallóan rázta volna a fejét ilyenkor.
Mindenesetre ezután az Into The Void már simán ment, amit egyébként szintén nagyon vártam.

A Survivalism alatt pedig egyenesen Aarontól kaptuk a vizet az arcunkba, nika videóján látszik is, ahogy éppen hátramegy vízért, leönti magát, iszik is, aztán kirúgja felénk a flakont, lefröcskölve minket. Micsoda élmények. :D (meg egyik kedvenc vizes legényünk is kapott belőle, aki a vízosztás után bőszen törölgeti magáról :)


A Wish olyan volt, amilyennek lennie kell, a Hurt úgyszintén. És nekem meggyőződésem, hogy nem csak a közönségben volt meg ez az érzés, hogy minden stimmel, és hogy ez egy jó koncert, hanem a színpadon is ez érződhetett, mert a Hurt után Trent mondott pár szót arról, hogy nagyon köszöni, és hogy milyen jó érzés, hogy amikor megérkezik ide, mindig azt látja kiírva az épületre, hogy sold out, és hogy ezek után örökre turnézni fognak. :) A következő számot pedig George Bush-nak ajánlja: The Hand That Feeds.

És bár még bírtuk volna egy darabig - már ment is a Head Like A Hole. Némi törés-zúzás a végén, aztán mehettünk, amerre látunk. Igaz, hogy ismét pengető, setlist, stb. nélkül, de amit láttunk, az végre IGAZI Nine Inch Nails koncert volt.


Setlist:
Pinion
Love Is Not Enough
Sin
Terrible Lie
March Of The Pigs
Something I Can Never Have
The Frail / The Wretched
The Beginning Of The End
Closer
Deep
No, You Don't
Gave Up
Help Me I Am In Hell
Eraser
La Mer / Into The Void
Survivalism
Wish
Hurt
The Hand That Feeds
Head Like A Hole